Ez történt tegnap

   A tegnapi napomat ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám, hogy hosszú. Eseménydús.* Na tessék, már ez is két szó...
   A tegnapi nap - ismét - hangos csörömpöléssel indult. Nyílik a bejárati ajtó, záródik, fazék lerakása a pultra, kanál keresése, satöbbi... Gyorsan felkeltem, reggeliztem, majd történt egy gyors rendrakás is. Leültem tanulni, és ismét ráeszméltem arra, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha szombaton is tanulnék, és keveset hagynék másnapra. De nálam a szombat az pihinap, és (szinte) sose tanulok akkor! Tehát mikor a felével végeztem, kimentem egy keveset pihenni, amikor Anyu szólt, hogy: a levest tegyétek fel melegedni. Nos, kicsit elhúzódott az idő...
   Ebéd után visszatértem tanulni. (...) Később zongorázgattam, majd - mint minden tizenéves, amikor unatkozik - telefonoztam. (…)
   Ezek után Anyu felvetette az ötletet, hogy menjünk el valahova. Az a valahova az Ölbői-tó lett, és annak környéke. 
   Egy-másfél óra alatt körbesétáltuk a tavat, és néztük, ahogy a Nap készülődik, egyre csendesebb környezettel, hűvösebb hőmérséklettel, erősebb szél kíséretével aranyba vonni az eget és a környezetét. 
   Ha már eljutottunk ide, valahogy haza is kéne érni. Nos, ez ezzel a Nappal kicsit nehéz, mert pont kisüti a szemünket. 
   Itthon már csak hajat mostam, tanultam - mert ugye még mindig van... - és olvastam. Kellemes nap volt a tegnapi, csak kár, hogy utána egy hétfő következett...

V. M.