Kölyökkaland

A nevem Zafír, ikertestvéremmel, Tövissel, és anyukámmal, Fagyönggyel éltem
egészen fél éves koromig.
Egyszer, amikor anyukám elment vadászni, egyedül hagyott egészen estig. Egy szép szál legény közeledett felénk. Megsimogatott minket, de ezzel egy hatalmas
hibát vétett. Édesanyánk ekkor tért vissza a vadászatból, és
nem tűnt túl vidámnak. Anyánk két lábra állva, körmeit
mélyeszti a legény arcába. A fiú visszavág, nem is gyengén,
anyánk szájából ömlik a vér. Elég sokáig harcoltak egymással,
de a legény egy hatalmas rúgással mennyországba küldi végleg
anyánkat. Megérkezik apánk, a felmentősereg, de a fiú azt
kiáltja: "A halálba vele!". S apánk is jó néhány puffanás
kíséretében, holtan, a földre esett. Ezután jöttünk mi,
farkaskölykök, a legény talpának súlya, hirtelen ránk ömlött.

• Így kerültünk családommal az örök békességbe, együtt élünk a mennyekben vidám életet.

Falka Vezérek